Nemrég újraélesztettük a ’Play Integrity – Etikai Dilemmák’ csoportunkat a Facebookon. Múlt héten kitettem rá egy kedvenc dilemmámat, amit Etikus vezetés tréningeken is gyakran használok. Így szól:
“Egy globális cég vezetője vagy, amit az alapítók 140 éve a higiénia javításának missziójával hoztak létre. Te 8 éve vezeted a céget. Első évedben stratégiát alkottál a Fenntartható Élet missziójával. Célod a hosszú távú értékteremtés, amely eredményt a küldetésen keresztül ér el.
Néhány év stagnálás után a vállalat szép eredményeket ért el: megduplázta az eladásokat, felére csökkentette a környezeti lábnyomát, és őrült sok ember életére gyakorol pozitív hatást. A tevékenységek kiszélesedtek, és több küldetés-vezérelt új márkát is felvásároltatok. Az elmúlt időszakban a cég részvényei felülteljesítették a versenytársakat és az európai FTSE indexet is.
Ma kaptál egy ajánlatot: egy rivális cégtől, amely erős befektetői háttérrel, felvásárolná a vállalatot a jelenlegi piaci árnál 18%-kal magasabb áron.A rivális cég üzleti modellje erős konfliktusban áll azzal az értékrenddel, amit a Fenntartható Élet missziójával megteremtettél. Mit tennél?”
Azért tettem fel a dilemmát a csoportban, mert ez a dilemma céges etika tréningjeimen, és hazai és nemzetközi vezetőképzéseimen, mindig megosztja a résztvevőket és komoly vitát provokál.
Mindig van egy komoly hányad, aki a busás haszonért, a piaci árnál 18%-kal nagyobb bevételért határozottan az eladás mellett érvel. Olyanok is vannak általában a – legkomolyabb üzelti iskolákban tartott tréningeimen is -, akik szinte meglepődnek, hogy hogyan merülhet fel más altarnatíva, hiszen a tulajdonosok a részvényeik értékénél jóval nagyobb bevételhez juthatnak. Őket feltételezhetően két dolog vezeti: egyrészt Friedman híres alapelve, miszerint a gazdasági vállalkozás célja a befektetők érdekeinek kiszolgálása, másrészt a rövidtávú biztos haszon vonzereje. Mindkettő könnyen gyors ösztönös reakcióhoz vezet. Ha Friedmannál elakadtam, és azt jól megtanultam, gondolkodás nélkül is előugrik a válasz. A rövidtávú biztos haszon felrétékelése pedig sokszor leírt gondolkozási csapda (bias), ami felülírása alternatív értelmezési keret és/vagy kritikus gondolkodás nélkül alig lehetséges.
Nekem ez a dilemma pont emiatt a két – egymással össze is függő – reakció miatt fontos.
A dilemma ugyanis egy valós helyzetet ír le, ami Paul Polmannal történt meg 2017-ben, amikor az Unilever vezérigazgatója volt. Az ajánlatot a Berkshire Hathaway és a 3G befektetői csoport döntötte el és a Kraft Heinz elnöke közvetítette. Polman számára tiszta volt, hogy ha cége aktivista befektetők kezébe kerül, azt a felépített fenntartható fejlődést, hosszútávú értékteremtést és a stakeholderekkel való együttműködést célzó üzleti modellje nem élheti túl. Vezérigazgatóként nem nála volt a végső döntés, de elkötelezett belső és külső partnereivel képes volt elérni, hogy a cég boardja visszautasítsa az ajánlatot.
A friedmani un. „shareholder modell” helyett az Unilever megtartotta a stakeholder fókuszt és folytatta útját az un. ’Net Positive’ úton és a következő években négyszer annyi részvényesi eredményt termelt, mint a Kraft Heinz.
Számomra az Unilever példája azt mutatja meg: létezik olyan céges stratégia, amely egyszerre épít értéket, szolgál közösséget, és üzletileg is sikeres. Ez a dilemma azért fontos, mert erős bizonyíték a nettó pozitív elköteleződés üzleti realitására. Lehet olyan vállalkozást építeni, ami többet tesz hozzá a közöshöz, mint, amit kivesz belőle. Tisztességes pénzügyi eredményt fenntarthatóan, komplex értékteremtésen keresztül termel, korrekt kapcsolatban munkavállalókkal, közösségekkel, üzleti partnerekkel és a kormányzatokkal. Paul Polman teljes tízéves vezetése alatt a részvényesek közel 300%-os hozamot értek el.
Nekem ebben a dilemmában az Unilever eszköz az etikus vezetés és érték-vezérelt működés lehetőségeinek bemutatásához. Az Unilever nincs egyedül. Egyre több céget lehet a nettó pozitív üzletre példának találni. (Patagonia, Mars, IKEA….)
Ez egy alternatív gondolkodási keret a friedmani paradigmához, a rövidtávú, profit maximalizáló stratégiákhoz képest. Ezzel kerettel a két régi beidegződés (rövidtáv és shareholder fókusz) kritikus újragondolására próbálom késztetni a résztvevőket.
Ez alapján biztos értehtő, hogy nagy örömömre szolgált, hogy az elműlt héten kétszer is azt tapasztaltam, hogy vegyes közönség számára ez az etikus keret népszerűbb. Az egyik tapsztalat a Play Integrity Facebook csoportunkban történt. Ebben a csoportban önkéntes a részvétel, és a tagok azért jelentkeztek, mert örömmel gondolkodnak etikai dilemmákon, és olvassák mások akár eltérő gondolatait. Itt 87 % százalék arra az opcióra szavazott, hogy mindent megtenne, hogy az ajánlat visszautasításra kerüljön.
A másik tapasztalat múlt pénteken történt, amikor egy nyílvános előadást tartottam ‘Megéri-e etikusnak lenni’ címmel. Több százan ültek a teremben. Ott is elmondtam a dilemmát. A kézfeltartásos szavazásból úgy tűnt, hogy még nagyobb volt azok aránya, akik a tulajdonosváltás ellen küzedenének.
Annak ellenére, hogy nagyon sok olyan vállalkozást látunk a környezetünkben, amelyek kizárólag és bármi áron tulajdonosaik hasznára koncentrálnak, az etikai párbeszédre nyitott emberek számára egyértelmű, hogy a valódi kérdés nem az, hogy mennyit kereshetünk, hanem hogy milyen világot hagyunk magunk után.
