Egy rövid történet arról, hogy mit jelent, amikor az integritás kultúra.A kilencvenes években egy újzélandi régiségkereskedő érkezett Magyarországra. Mivel nem tudott magyarul tolmácsot alkalmazott. Tolmácsa egy egyetemista fiú volt, akivel hosszú napokon keresztül járta a környéket. Egy nap a két férfi megéhezett és bement egy élelmiszerboltba, ahol hűtőpultban válogattak. A tolmács – a magyar fiatalember – egy jó minőségű gyümölcsjoghurtot vett a spórolós újzélandi meg kefires ivólevet, ami lényegesen olcsóbb volt. A fiatalember jóhiszeműen figyelmeztette a külföldit, hogy a kiválasztott termék nem jó minőségű, de takarékos vendége – valószínűleg az ár miatt – nem változtatott.
A pénztárnál először az újzélandi fizetett a saját ivólevéért, majd a magyar fiatalember majd kétszer annyit a gyümölcsjoghurtjáért.
Amikor a pénztártól tovább léptek, az újzélandi a pénztárgépből kapott blokkot akkurátusan betette egy borítékba. A tolmács nem értette miért teszi el a jelentéktelen cetlit, ezért meg kérdezte.
Az újzélandi természetesen válaszolta, hogy
– Azért mert leadom az adóbevallásomhoz, és így le tudom vonni költségként.
A magyar fiatalember elámult.
– Ez alapján a cetli alapján elfogadja az adóhivatal? – kérdezte
Erre az újzélandi ámult el:
– Miért is ne? Az én költségem volt. – kérdezett vissza.
Ekkor a magyar fiatalember gondolt egyet, majd kedves természetességgel nyújtotta felé saját blokkját:
– Akkor itt az én blokkom is. Ez többet ér. Tedd azt be a bevallásba!
Az újzélandi nem értette. Bután nézett rá, és meglepődve mondta:
– De hát ez nem az enyém!
– Nem baj az nem látszik rajta – válaszolta hirtelen ösztönösséggel a magyar fiatalember
– De ha nem az én költségem hogy tenném be?
Hosszan bandukoltak ezután csendesen egymás mellett, mindketten próbálták a történetet megemészteni.